King&Queen♥

Őslakos kultúrák

Az utolsó eljegesedés idején (Észak-Amerikában Wisconsin-, Európában Würm-eljegesedés), 50-17 ezer évvel ezelőtt a szárazföldekre telepedő jégrétegek miatt az óceánok szintje lesüllyedt és a szibériai népcsoportok a mai Bering-szoros helyén húzódó földhídon átkelhettek Alaszkába. Továbbhaladásukat ekkor megakadályozta az észak-amerikai jégpajzs, ám mintegy 16 ezer évvel ezelőtt egy melegebb időszakban a gleccserek elolvadtak és az első emberek a mai Kanada területére léphettek. Ennek időpontja és a vándorlások útvonala vitatott. Az emberi tevékenység legkorábbi nyomai a Haida Gwaii-szigeteken, Old Crow Flats-en és a Bluefish-barlangban kerültek elő.

Egy újabb lehűlést követően az észak-amerikai klíma i.e. 8000 után stabilizálódott. A jégpajzs csak lassan olvadt el és nyomában hatalmas olvadékvíz-tavak maradtak. A lakosok továbbra is vándorló vadász-gyűjtögetők voltak, de idővel így is kialakultak az egyes tájegységekre jellemző kultúrák (paleoarktikus, Plano- és tengeri csoportok).

A Woodland kultúrperiódus kb i. e. 2000-től i. sz. 1000-ig tartott és az ontariói, quebeci és tengeri régiókra terjedt ki. A Woodland-kultúrákat elsősorban az agyagedények használata különbözteti meg a korábbi népcsoportoktól; a legrégebbi kanadai cserépedények Ontario területén kerültek elő.

I. e. 300 és i. sz. 500 között a Mississippi és az Appalache-hegység közötti folyóvölgyekben a Hopewell-kultúrák virágoztak, melyek kereskedelmi hálózata kiterjedt az Ontario-tó északi partjaira is. A Hopewell csoporthoz Kanadában a Point-félszigeti, Saugeen- és Laurel-kultúrák tartoztak.

 

A leendő Kanada keleti erdőségeit algonkin és irokéz törzsek lakták. Az algonkin nyelv feltehetően a mai Idaho nyugati síkságairól származik, beszélői onnan indultak kelet felé, míg el nem érték a Hudson-öblöt és Nova Scotiát, délen pedig Virginiát. Kanadában a kelet-algonkin nyelveket beszélő mikmak és abenaki indiánok éltek és feltehetően szintén ehhez a csoporthoz tartozott a kihalt új-fundlandi beothuk is. Az ozsibvék hagyományai szerint a tenger mellől vándoroltak a későbbi Nagy-tavak környéki földjükre, 796-ban az otavákkal és a potavatomikkal megalapították a Három Tűz Tanácsát.

A mai New York állam északi része i. sz. 1000 körül már az irokézek földjének számított, de befolyásuk kiterjedt a mai Ontario tartomány déli részére és Montreal környékére. Hagyományuk szerint 1142-ben alapították meg az Irokéz Konföderációt. A Kanadába is átnyúló észak-amerikai Nagy Síkságon a szintén egy közép-algonkin nyelvet beszélő törzs, a krík voltak az urak, akik elsősorban bölényvadászatból éltek. Északnyugaton a na-dené nyelveket beszélő törzsek éltek, többek között az atabaszkok és a dél-alaszkai szigeteken és Brit Columbia északi részén lakó tlingitek. A na-dené nyelvcsalád feltehetően rokonságban áll a szibériai jenyiszeji nyelvcsaláddal, vagyis észak-amerikai jelenléte egy különálló migrációs hullám következménye lehet.

Brit-Kolumbia belső területeinek lakói a szalis családba tartozó nyelveket (szusvap, okanagan) beszélték, illetve az olyan dél-atabaszk nyelveket, mint a dakelh vagy csilkotin. Brit-Kolumbia partvidékén az öblökben és völgyekben sajátos kultúra alakult ki, amelynek jellemzői a vörös cédrusból épített házak, bálnavadászat és a művészien faragott totemoszlopok voltak.

Kanada északi, sarkvidéki szigetvilágában kezdetben a pre-inuit dorseti kultúra terjedt el, melynek legkorábbi nyomait i. e. 500 körülre datálják. Őket i. sz. 1500 körül az inuitok váltották fel. A régészeti leleteket az inuit szóbeli hagyomány is megerősíti, mely szerint elűzték az "első lakosokat", a tuniitokat.